Hatéves koromban ismerkedtem meg az asztalitenisszel, amikor szüleim levittek egy kis klubba szülővárosomban, Minszkben. Ez nem egy híres, profi klub volt, hanem egy olyan hely, ahol az emberek pusztán kedvtelésből játszottak. Ebben a klubban sok más sportot is lehetett űzni, de azt hiszem, hogy a szüleim látták a szememben, hogy ez az, amit igazán szeretnék csinálni. Bármely gyermek esetében az elsődleges "kellék", ami szükséges a későbbi sikerekhez, a vágy, hogy pingpongozhasson. A gyereknek akarnia kell, hogy játszhasson. Tragédia az, ha a szülő maga is sportolt és erőlteti, hogy a gyermek bajnokká váljon, amikor az még nem is akar versenyezni. Meggyőződésem, hogy a legtöbb szülő a legjobbat akarja a gyermekeinek: jobb életet, mint az övé volt, és szeretné, ha sikeresek lennének. Azonban, ha a játék és a versenyzés utáni vágy nem a gyermekből jön, teljesen mindegy, hogy mennyi pénzt fektettek be, mennyi szakoktatót biztosítottak a számára, a siker nem jön el, és végül a gyerek maga fogja eldönteni, hogy nem akar játszani. Nagyon nehéz lehet megérteni és elfogadni ezt azoknak az embereknek, akik hivatásos sportolók vagy komolyan érde- keltek a sportban, hogy vannak akik csak szórakozásból akarnak sportolni. Pedig nincs ebben semmi rossz, és az én első klubomban, Minszkben ezt az elvet követték. A minszki klubot működtető emberek észrevették, hogy van némi sporttehetségem. Ajánlottak egy másik asztalitenisz klubot a városban, ahol rendszeresen edzhetek, úgyhogy hétéves koromban elkezdtem edzésekre járni, két órát tréningeztem heti négy alkalommal. Alekszander Petkevics irányításával a klubban nagyon profi edzések voltak, és éveken keresztül ő rengeteget segített nekem, bármikor lemehettem a klubba, mindig edzhettem. A szüleim vittek az edzésekre, figyeltek a versenyeken, de soha nem tárgyaltuk meg a meccsek eredményét, akár nyertem, akár vesztettem. Volt egy edzőm, és hála a szüleimnek, az összes szakmai kérdést ráhagyták. A szülői támogatás alapvető, de az edző a szakember és benne bíznod kell. A szülő szerepe az, hogy biztosítsa a játékos számára az edzés és a versenyzés lehetőségét, de ne szóljon bele technikai és szakmai kérdésekbe. Rólam rögtön a kezdetkor azt gondolták, hogy jó technikám van, és ha az élet bármely területén - akár a tanulásban, akár a sportban - sikert akarsz elérni, a jó alapok nélkülözhetetlenül fontosak. Törvényszerű, hogy azok a sportolók,akik magas szintet érnek el, jó alaptechnikával rendelkeznek, mely a terhelés, nyomás alatt is megmarad. Kétségtelenül ez az egyik oka, hogy az ázsiai játékosok olyan jók évek óta: jó technikájuk van. Továbbá engem megtanítottak arra, hogyan kell gyakorolni. Nagyon lényeges, hogy az edzők ne csupán az egyes ütéseket tanítsák meg, hanem azt is, hogyan kell ezeket az ütéseket gyakorolni. A gyakorlásnak tudománya van és ha ezt korán megtanulod, olyan rutint szerzel, melyet egész pályafutásod során folyamatosan követhetsz. Ha sikert akarsz elérni, akkor helyesen és alaposan gyakorolnod és gyakorolnod kell. Alapvető, hogy fiatal korban megtanítsák a játékosokat a játékhoz való helyes hozzáállásra. Meg kell tanulnod küzdeni, keményen akarni és meg kell tanulni, hogy sohase add fel ! Ha 100 %-ot tudsz adni magadból, akkor elnyered az emberek elismerését és ők majd segítenek téged. Soha ne feledd: az asztalitenisz játék, és ha játszol, akkor néha győzöl, néha vesztesz. A sportban mindenki szeret győzni, de ha mindig győznél, nem lenne semmi, ami a folytatásra ösztönözne. A győzelem egy olyan játékos ellen, akit előrébb rangsoroltak, mint téged, vagy akitől előzőleg kikaptál, nagyon izgalmas dolog. Fordítva viszont, azaz, amikor kikapcs egy olyan játékostól, akit a várakozás szerint meg kellett volna verned, vagy akit rendszeresen megversz, nagyon kiábrándító, de meg fog történni ! Ami fontos, hogy tanulj meg megbirkózni evvel a szituációval: fogj kezet és viselkedj méltósággal ! A vereség olyan, mint egy keserű pirula, amit le kell nyelni, de ha megtanultad, hogyan kell megbirkózni a vereséggel, sokkal erősebb jellem leszel. A fiatal játékosok számára a vereség a sírások ideje lehet, de a vereségből tanulhatsz is valamit. Próbálj meg "pozitív lenni" és az edződdel végzett munka segítségével a siker bizonyosan bekövetkezik. A megfelelő, jó borítások használata fiatal korban igen fontos. Nagy híve vagyok az ütő mindkét oldalán a nem túl vastag sima szoftnak. Ennek a használatával jó technikát sajátíthatsz el, és így nagyobb lehetőséged van a fejlődésre. A hosszú távú sikerhez vezető utat nem lehet lerövidíteni. Nagyon kevés esélyük van a sikerre és nem fognak nemzetközi szintet elérni azok a fiatal támadó játékosok, akik kezdetben ütőjük egyik oldalán hosszú szemcsét vagy antit használ- nak. Ezeknek az anyagoknak a használatával a technikájuk nem fejlődik megfelelően és a játékuk határozott gyengeséget fog mutatni. Az a játékos, aki ilyen borítást használ, élvezni fogja a kezdeti sikereket, de végül az idő utoléri, a sikerek csökkennek és biztos, hogy visszavonul, mielőtt az ifjúsági korosztályú pályafutását befejezné. Azokban az időkben, amikor az ütő két oldala azonos színű lehetett, lehetséges, hogy más volt a helyzet, de manapság egy támadó játékos számára a hosszú szemcse vagy az anti használata nagyon korlátozott: a játékosok már megtanulták, hogyan kell ezen borítások ellen játszani. A férfiak mezőnyében egyedül a védőknek lehet szüksége a hosszú szemcsére. A férfiak játéka olyan erőteljes lett, hogy nagyon valószínűtlen, hogy egy fiatal támadó játékos magas szintet érjen el bármilyen más ütőborítás kombinációval, mint a mindkét oldalon sima szoft. Az asztaliteniszben a sikeres edzésirányzatok a kínaiak megfigyelésén alapulnak. Nos, egyre több és több férfi játékosuk használja a sima szoftot. A nőknél egy kicsit más a helyzet:az ő játékuk nem olyan erőteljes, így a rövid szemcse az egyik oldalon, sima szoft a másik oldalon sikeres kombinációnak bizonyulhat. De a fiatal támadó játékosok nem használnak hosszú szemcsét és antit. A jó technika fejlesztésének az elve ugyanaz. Ahhoz, hogy valaki jó játékos legyen, időre van szükség s a különböző játékosok különböző időben érnek be. Ha pl. a szövetséged támogat, hogy ifjúsági versenyzőként játszhass felnőtt nyílt nemzetközi versenyeken, nagy segítség lehet a számodra. Először is: szükséged van arra, hogy megszokd az atmoszférát. Mindez félelmetes lehet a számodra: minden más, meg kell tanulnod a saját tennivalóidra koncentrálni ahelyett, hogy körülnéznél a teremben és bámulnád a jelenlévő híres játékosokat. Az átélt tapasztalatokat nem lehet mással pótolni. Az edzők és a szülők azt akarják, hogy a játékos sikeres legyen. De nincs titkos formula ! A gyerekek számára az a fontos, hogy ők válasszák maguk a sportágukat és legyen szerencséjük. Ha szerencsések, akkor élvezni fogják a játékot és meglesz a motiváció, hogy gyakoroljanak és fejlődjenek.   Table Tennis Illustrated No. 17